Egy csaj bőrében!

A kis csapat Hiei vezetésével megérkezett a Vörös folyóhoz, naplemente volt s valóban a folyó vize olyan volt mintha vér folyna benne. Itt megpihentek 1 kicsit:

-         Na jó, és innen hogy tovább?- kérdezte Kurama

-         Hát ez jó kérdés fogalmam sincs. Hiei?- nézet Yusuke a kérdezettre

-         Ne nézzetek rám, én csak a folyót helyét ismertem- tiltakozott

-         Akkor most feltúrjuk az egész erdőt?!!- nyafogott Kazu.

-          Nem,! És ne idegesít!- fakadt ki Yusuke

-         Ha érdekel titeket a hegy lábánál van 1 szentély.- mondta 1 lány aki az egyik közeli fának dőlt és figyelte a beszélgetést

-         Te ki vagy?- a kérdező Kurama volt

-         TE!!!!!- ordította Kuwabara, és a lány felé rohant

-         Nyugodj le4 vagy életed végéig lánya akarsz maradni- mondta huncuttan a lány, ez a feldühödött fiút megállásra kényszeríttette, de magában forrt mint a méregJ

-         Már emlékszem ki vagy! Hogy kerülsz ide?- kérdezte Yusuke

-         Nem mondták nektek hol a kard és hogy lehet hozzájutni, ja a nevem Vyola. Nem kell bemutatkoznotok mindenkit ismerek- hadarta el a lány- Na mi van nem indulunk?

-         De. – habogták a fiúk, a lány stílusa kicsit meglepte őket, az éjszakát 1 kis tisztáson töltötték, kora hajnalban indultak tovább. Viszonylag hamar ráakadtak a romos szentélyre. Beléptek mindent por lepet, de kard sehol.

-         Na innen hova tovább mindent tudó- piszkálódott Kuwabara

-         Istenem!- s Vyola odébb tette az oltáron lévő szobrot, a szentély hátsó fala megremegett majd odébb csusszant- Megfelel?

-         Hát ő izé, honnan tudta?- kérdezte Kuwabara, de Kurama válaszolt

-         Gondolom érti az írást az oltár oldalán- a lány egyetértően bólintott, ezzel a kis csapat tovább ment, a folyosót Kurama világító növényei világították meg. Valahogy ez a nyugalom és csend mindannyiukban gyanakvást ébresztett.

-         Itt nem stimmel valami, túl könnyen eljuottunk idáig- mondta Yusuke

-         Csak nehogy elkiabáld- és amint elhangzott Hiei mondata a falakból és a padlóból undorító formátlan szörnyek bújtak elő.

-         Ó anyám, mindjárt hányok- fakad ki Vyola

-         Mi van kisanyám nem bírod? Ne rám te!- ijed meg Kuwabara, de a lány csak belékapaszkodott, hogy el ne essen. Hiei előrántotta kardját és elkezdte kaszabolni őket, Kurama a rózsaostorral ugyan így tett, Yusuke megsorozta őket, de egyik támadás sem bizonyult hatásosnak. Valami megcsillant a félhomályban.

-         Ott a kard!- kiáltott fel Yusuke, a két lány bolinott és a kard felé futott

-         Hova ily sietős kicsikéim?- igen mély hangon mondta 1 igen magas izomkolosszus, a két lány egymásra nézet és- ÁÁÁÁÁÁÁÁ, ezt még nagyon megbánjátok! Kapjátok el az a két cafkát!!! (mondanom sem kell mit is rúgtak meg a lányokJ) Egyre több un. zombi jelenet meg, a három fiú küzdött de sehova sem jutottak, már Kuwabara is előhívta szellemkardját de sokra ő sem ment.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- kiáltott fájdalmában Vyola, mivel az izomkolosszus falhoz vágta

-         Vyola!!!- kiáltottak a fiúk, a lányt ájultan feküdt a földön, Kuwabara a odarohant

-         Ezért megfizetsz!- kiáltotta Yusuke, a kardhoz ugrott és megpróbálta elvenni a tartójáról, de megrázó élményben volt része+1 repülésben

-         Na majd én- azzal Hiei is ugyan úgy járt mint Yusuke, a kard viszont nyugodtan lebegett tartója felett- Az isten verné meg azt a kardot- tápászkodott fel Hiei

-         Kurama vigyáz!- kiáltották a többiek, mivel pont mellette állt az izomkolosszus

-         Óh, nem vedd el nyugodtan, nekem nem kell a kard- emelte fel tiltakozólak a kezét

-         Azt ajánlom is- morogta és megfogta a kardot, de úgy járt mint az előtte próbálkozók.

-         Mi van mért nézel rám így Kurama?- kérdezte zavarodottan Kuwabara

-         Lennél oly kedves megpróbálnád te- mondta kis mosollyal, nyugodt volt mivel a zombik nem jöttek a kard közelébe, vagyis a padlóra festett mágus kört nem lépték át ( A kis csapat tagjai ezen belül tartózkodtak)

-         Ó-kéy!- felállt és a kardhoz ment, majd elvette, és csodák csodája nem történt semmi- Á ez átkozott nehéz –a kard hegye a földön pihent

-         Te kis cafka! Adod ide de rögtön, az nem ilyen kis – mondta fennhangon az izomkolosszus

-         Mit akartál mondani!- Kuwabara teljesen kikelt magából magasra emelete a kardot, és harcba kezdet a démonnal- Még hogy én cafka! Kis liba mi? Na ez hogy tetszik?! Nos a többiek kikerekedet szemmel figyelték az eseményeket, már  Vyola is magáhoztért és ő is bámulta. A feldühödött fiú azaz lány 5 perces vagdalkozás után a démonból már csak apró darabok maradtak, liheget 1 kicsit majd térdre rogyott.

-         Jól vagy ?- a kérdező Sizuro volt

-         Ö hol vagyok?- értetlnkedett – Igen jól. De…

-         Nyugi minden rendben van , győztél. És itthon vagy!

Másnap elmentek Genkajhoz, hogy pihenjenek 1 kicsit, az út közben:

-         Nagyon csini a ruhád- mondta Hiei, Kuwabarán 1 csíkos térdzokni, halásznadrág, és 1 narancssárga top.

-         Hagy békén kertitőrpe.-ismét kipirult arccal mondta Kuwabara

-          Hé! Kislány nincs kedved átülni hozzánk emellől a Hüvely Matyi mellől!- a kérdező 1 sármos fiatalember volt volt 2 haverjával, Hiei feje meg rákvörös lett, de nyugton maradt mivel a vonaton ültek: „ Ilyenkor mér nincsenek itt a többiek!”

-         Ó szívesen átülök- azzal Kuwabara fogta magát és elment a fiukkal, Hiei meg csak nézet, közben visszajöttek a többiek.

-         Hol van?- kérdezte Yusuke, Hiei csak vállat vont. 1 fülkében :

-         ÁÁÁÁÁÁ, ne hagyd abba- hallatszott ki  fülkéből. A lány visszament

-         Na mi volt?

-         Semmi különös csak rádöbbentettem őket hogy így nem illik 1 lánnyal beszélni. A fiúk nem igazán értették. Szép lassan megérkeztek Genkájhoz .

-         Végre ideértetek, már azt hittem eltévedtetek- üdvözölte őket Genkai

-         Kuwabara folyton nyafogott- mondta Yusuke

-         Me ez a nyavalyás cipő feltörte a lábam- nyafogott a lány

-         Istenem!- mondta Genkai- Nemsokára visszaérnek a lányok is.

-         Yukina itt van!!!!- pánikoltt be hirtelen Kuwabara.- Asszem én elbújok!!!!

-         Sziasztok lányok!- köszönt Kurama a közeledő lányok felé. –Sziasztok!- köszöntek vissza a lányok, Kuwabara az ajtó mögé ugrott.

-         Gyere már elő! Ő is tudja4- mondta Yusuke

-         NEEEEEEEMMMMMM, felejtsd el! Itt maradok!- de Yusuke fogta és kirángatta az ajtó mögül. A fiú próbálta eltakarni magát, de csak hatalmas nevetést hallott

-         Mi röhögni való van? he?

-         Hát csak annyi hogy röhelyesen nézel ki! Mondta nevetve Yusuke, Kuwabara elrohant 1 tükörig és benne saját régi önmagát látta, majd jobban szemügyre vette magát és ő is jóizüen nevetett barátaival tovább.

The End